Nagyon boldog 24. születésnapot Jonghyunnak!
Saengil Chukha Hamnida Jonghyun oppa!
Saranghae ♥

종현아생일축하해

-          Hyung, mit csináltok itt ilyen csendben? – Taemin vágtatott be az ajtón, mint valami tornádó, és ugrott le két csapattársa mellé az ágyra – Már azt hittem, senki sincs itthon.

-          Csak olvasunk – Minho egy pillanatra sem vette le a szemét a monitorról, csak sután mosolygott, miközben szemei gyorsan pásztázták a sorokat.

A maknae közelebb hajolt a kijelzőhöz, kíváncsi volt, mi köti le ennyire a társai figyelmét. Key, aki eddig szintén vigyorogva meredt a szövegre, most felpattant, és magával rántotta a törékenynek tűnő fiút is.

-          Taemin-ah, neked nem szabad ilyeneket nézned! Ez nem gyerekeknek való írás… - kezeivel még a szemét is elfedte, hogy szemléltesse, mennyire nem szabadna a szobában lennie.

-          Omma, nem vagyok már kisgyerek… különben is, minek olvastok ti ilyeneket?

-          Mert viccesek. Többek között… amiket a rajongók fantáziálgatnak rólunk, az igazán vicces – Key mosolya kicsit zavart volt.

-          Szerintem akkor sem normális, hogy arról olvasgatsz Minho hyunggal, hogy hogyan szexeltetek a rajongók fantáziájában Jonghyun hyunggal.

A két idősebb kérdő szemekkel nézett Taeminre, akinek a hangja tele volt komolysággal. Meglepő volt hallani tőle ezeket a szavakat. De még meglepőbb volt látniuk azt a tekintetet, amivel rájuk meredt. Lesújtó volt, sőt, egyenesen vádló. Olyannyira, hogy Key szinte elszégyellte magát tőle.

Mindig is szerette olvasni a rajongók fantáziálását, hiába volt az övé a valóságban is Jonghyun. Ezek a történetek tele voltak olyan dolgokkal, amikre mindig is vágyott. Izgalommal, szenvedéllyel, romantikával, változatossággal. Sajnos ezek a szavak mostanában alkalmatlanok voltak a kettejük kapcsolatának a leírásához. Akármennyire is szerettek volna együtt lenni, az új lemezük promóciója teljesen lekötötte minden idejüket és energiájukat, így csak halovány másuk voltak egykori önmaguknak. Esténként fáradtan hulltak az ágyba, és egy langyos ölelésen kívül nem sokra futotta már ilyenkor. Pedig annyira vágyott a férfi közelségére, és nagyon is tisztában volt vele, hogy Jonghyun is vágyik minderre.
Fel kell pörgetnie a kapcsolatukat, különben olyanok lesznek, mint az idős házaspárok, akik már csak megszokásból vannak együtt.
Brr…
A gondolattól még a hideg is kirázta.

-          Minden rendben, hyung? – Minho legyezett a szőkeség szemei előtt a kezével, hogy kirántsa a mély gondolkodásból.

-          Ah… persze…

-          Egyébként csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, gondolkodtatok-e azon, hogy mit adtok Jonghyunnak a szülinapjára? – Taemin a témára terelte a beszélgetést – Csak hogy nehogy véletlenül ugyan azt találjuk ki. Mi arra gondoltunk Onew hyunggal, hogy megvesszük neki azt a klassz dzsekit, amit kinézett néhány napja.

-          Onewwal? – Minho meglepettségében még a formalitásokról is megfeledkezett, s elkerekedett szemekkel bámult a kisebbre.

Key látta a szemeiben a döbbenet mellett a csalódottságot is. Sosem mondta volna ki a fiú, de szomorú volt, amiért Taemin nem vele állt össze az ajándékügyben.
A kisebbik csak csendben bólintott, és nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak.

-          Ezek szerint nekem meg Keyvel kellene összeállnom? – sóhajtott Minho, és segítségkérően nézett barátjára, de sajnos nem járt sikerrel.

-          Hát, az én terveimbe nem mutatnál valami jól, bocsi… én valami… személyessel szeretném meglepni.

-          Ah, ne már! Nem hagyhatsz magamra… úgyis fel akartad dobni a szexuális életeteket kicsit, mi lehetne jobb erre, mint egy harmadik sze…

Minhonak azonban nem volt alkalma befejezni a mondatot, mert Key hozzávágott egy párnát, amivel aztán elkezdte ütlegelni, és közben kocsisokat megszégyenítő kifejezéseket vágott a fejéhez. A helyzet sokkal inkább volt komikus, mint drámai, ezt bizonyította Taemin hangos nevetése is, és a tény, hogy a maknae a hasát fogva nevetett a földön.

-          Choi Minho! Te nem vagy eszednél! – Key harciassága lassan alább hagyott, és már csak szikrákat lövellő szemekkel nézet az alatta heverő fiúra – Igen elkeseredett próbálkozás volt ez ám.

-          Hát, ha egyszer nincs más választásom? Minnie is szépen magamra hagyott…

-          Kicsit emlékeztet a helyzeted az egyik történetre… szegény Minho magára marad, miután Jinki és Taemin is összemelegednek. Nekiállhatsz lassan új idolok után keresgélni – most Key és Minho volt a soros a nevetésben, Taemin arca azonban hirtelen elkomolyodott, és átváltott védekező üzemmódba.

-          Ti meg miket beszéltek? Onew hyung és én… mi soha! Csak az ajándék miatt gondoltuk… - a két idősebbnek öröm volt nézni a fiatalabbik vörös arcát, és kétségbeesetten elkerekedett szemeit.

-          Ne aggódj Minnie, Jinki biztos óvatos lesz, és nem fog nagyon fájni – a két fiú már alig bírt magával a nevetéstől, amit Taemin arca és reakciója váltott ki belőlük.

-          Ne mondj ilyeneket a gyereknek! – Key igyekezett komoly arcot vágni egy pillanatra. Sikertelenül.

-          Hiszen te kezdted…

A maknae megelégelve társai őrültségeit, sértődötten felpattant az ágyról, és amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is a szobából. A fiúk ezt csupán egy legyintéssel nyugtázták, majd újra hozzáfogtak az olvasáshoz, miközben újra és újra hangos nevetésben törtek ki.

Nem sokkal később hallották, hogy a csapat többi tagja is megérkezett a dormba. Taemin nyafogva panaszkodott Jinkinek, hogy milyen gonoszak voltak vele, Jonghyun pedig kimerülten állt be a zuhany alá, mielőtt bárki más is szemet vethetett volna a fürdőszobára.
Key sóhaja jelezte Minhonak, hogy véget ért a mesedélután. Lekapcsolták a gépet, és mindketten elindultak a dolgukra.
A szőke díva a konyha felé vette az irányt, míg a rapper a TV előtt telepedett le.

A napok egyre csak fogytak addig a bizonyos április 8-ai dátumig, mely a SHINee naptárjában pirosra volt színezve. Key akárhányszor elment a naptár előtt, mindig eszébe jutott, hogy semmi különlegeset nem talált még ki.
Össze kellett szednie magát. Majd pont ő ne találni ki valami extra jó dolgot Jonghyunnak? Hiszen minden kívánságát ismeri, talán jobban is, mint a sajátjait.

Még két napja maradt.

Csalódottan vágódott le az ágyba, és húzta közelebb magához a laptopot. Megint a rajongók fantáziáiba menekült. Tetszett neki ez a világ, annyira tetszett, teljesen felizgatta, amiket olvasott.

-          Mit csinálsz itt, Kibummie? – Jonghyun lépett be a szobába, testét csupán csak egy törölköző takarta ott, ahol kellett.

-          Csak olvasok – csókot lehelt szerelme ajkára.

Jonghyun miután felhúzta pizsamáját, bebújt Key mellé az ágyba. Meztelen lábaik összeértek, majd az idősebb átkarolta egyik kezével a másikat, és közelebb hajolt a monitorhoz, hogy lássa, mit is olvas éppen.

-          Te tényleg élvezed ezeket? – értetlen kiskutya szemeket meresztett, de Key átlátott rajta. Tudta, hogy neki is tetszik, amit olvasott.

-          Ühüm. És ne hazudj, látom rajtad, hogy neked is tetszett.

-          De ezek akkor is… beteg… mi sosem csináltunk ilyeneket – Jonghyun az oldalára fordult, miközben Key lekapcsolta a laptopot, és az ágy mellé tette, majd szorosan belebújt a fiú ölelésébe.

-          De csinálnál? – érezte, hogy nem csak ő lett keményebb bizonyos helyeken.

-          Szerinted? – Key vékony csuklójára kulcsolta ujjait, és kezét lejjebb vezette.

Egészen oda, ahol Key meg szerette volna érinteni őt. Lassan kezdte masszírozni először csak ruhán keresztül, aztán bemerészkedett a nadrágon belülre is. A halk nyögések azonban lassan eltűntek, és már csak Jonghyun szuszogása hallatszott.
Elaludt.
A díva csalódottan, és kissé sértődötten is vette tudomásul, hogy szerelme belealudt a kényeztetésbe.
De már tudta, mivel lepheti meg őt,

Április 8.
Hát elérkezett ez a nap is. Key már nagyon izgatott volt, hajnalok hajnalán kipattant az ágyból, és hozzálátott a reggeli elkészítéséhez. Ágyba reggeli? Az annyira sablonos lenne. De azért egy szívet rajzolt Jonghyun reggelijébe.
A srácok egy fél órával később kezdtek el kifelé szállingózni a szobáikból. A jó hangulatú étkezés után hozzáláttak a napi programjukhoz. Először egy fotózásra mentek, majd egy beszélgetős showra, ahol a rajongók közül néhányan felköszönthették az ünnepeltet. A férfi boldognak tűnt, ahogy fogadta a gratulációkat és az apró ajándékokat. Még a a szülinapos dalt is elénekelték neki.
Hiába volt ez már a 24. alkalom, hogy őt ünnepelték az életében, mégis ugyanolyan fantasztikus és megható érzés volt a számára. Elárasztotta őt a rajongók és a csapattagok szeretete. Key hátulról átkarolta őt és a nyakára lehelt egy apró csókot. Ennél többet nem engedhettek meg maguknak a kamerák előtt, de tudták, hogy majd a közös ünneplésen megcsókolhatja szerelmét. Mert hát mindig megünneplik közösen is a szülinapját a fiúkkal.

Persze ez most sem maradt el. Mikor hazaértek, Key és Jonghyun egy darabig még kinn maradtak, hogy időt adjanak a fiúknak egy kis díszítésre, ha már a napi programjuk nem hagyott lehetőséget meglepetést szervezni.

-          Kíváncsi vagy, hogy mit kapsz tőlem? – Key kacéran simogatta a barátját.

-          Viccelsz? Mindig tőled kapom a legjobb ajándékokat! Te azt is tudod, hogy akarom, amit még én magam se.

-          Persze, hogy tudom, hiszen figyelek rád. De az én meglepetésemre még estig várnod kell.

Jonghyun könyörgő kutyaszemei sem hatották meg a dívát, hogy elárulja, mi is az ajándék. Egészen addig produkálta magát az énekes, amíg meg nem jelent Taemin az ajtóban, hogy beinvitálja őket a dormba. Ez a rövid idő tökéletesen elég volt a fiúknak, hogy a már előzetesen összekészített díszeket feltegyék a nappaliban, és szülinapi hangulatot varázsoljanak a társuknak.
Közösen kezdték el énekelni a Boldog születésnapot, amihez Jonghyun ritmusosan tapsolt. Előkerült a torta is persze, amin elfújhatta a gyertyákat, miután kívánt valamit. Aztán következett az ünepelt kedvenc része, az ajándékosztás.
Onewtól és Taemintől valóban megkapta azt a dzsekit, amit kinézett magának korábban, és nagyon örült neki. Minhotól egy divatos napszemüveget kapott, és néhány apróságot még. Hogy Kibum se maradjon ki az ajándékozásból, ő is vett valamit. A dobozban volt néhány apróság, egy szép karóra, gyűrűk, és egy ujjatlan felső is.

Jonghyun minden ajándéknak nagyon örült, hiszen a fiúk teljesen jól ismerik az ízlését, így nehéz lett volna mellélőniük.

-          Ezért szeretem a szülinapom, látjátok. Egy darabig most nem kell vásárolnom, az tuti.

-          Meddig, két napig? Úgysem bírod annál tovább ki – Key megcsókolta a férfit, majd egy pezsgőspoharat nyomott a kezébe – Boldog szülinapot, édes!

A fiúk önfeledten nevetgélték át a délutánt, a pezsgő egyre csak fogyott, a téma pedig a nosztalgikus fiatal éveik irányába terelődött.

-          Még halványan rémlik, mikor még csak annyi idős voltam, mint te most, Taemin. Milyen szép idők is voltak azok. Akkor te még igazi kis baba voltál – Jonghyun a maknaet csiklandozta, egészen addig, míg Key vissza nem tért a szobába, és be nem fészkelték magukat egymás ölébe.

-          Semmi okod panaszra Jjongi, most is épp olyan szexi vagy, mint 20 évesen, vagy még inkább – Key megnyalta a szája szélét.

Már nagyon készült az estére. És végre eljött az ő ideje. Végre csak kettesben voltak.

-          Elárulod, hova megyünk? – Jonghyun bekötött szemmel baktatott szorosan Key mellett.

-          Bízz benned, nem viszlek semmi rossz helyre.

Hát hogyne bízna a szerelmében. De ismerte Keyt, milyen, ha izgatott, és most nagyon is annak tűnt. Jobban, mint ő maga.

-          Rendben, de ha eltörik az orrom, mert nekivezetsz valami oszlopnak, akkor megverlek, ugye tudod, Kibum?

-          Vigyázok az orrodra Dinóm!

Még néhány lépést tettek, aztán Key hirtelen megállt, így Jonghyun is követte példáját.
A szabadban voltak, azt érezte. Hallotta a folyó hömpölygését is, egészen közel magukhoz. Csak a természet hangjai vették körbe őt. Aztán Key leszedte a szeméről a sálat, és elé tárult a valóság.
Valóban a folyóparton voltak, a Han folyó ott hömpölygött közvetlen mellettük. Körülöttük csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. Jonghyun alig bírta levenni a szemét a lélegzetelállító látványról, amit Key elé tárt. A távolban látszódtak Szöul fényei is, az eget pedig milliónyi csillag borította.
A szülinapos megborzongott, mikor szerelme végigsimította ujjait a karján, majd a nyakára csókot lehelve átkarolta. Azonnal felé fordult, és viszonozta az ölelést.

-          Ez gyönyörű… - türelmetlenek voltak mindketten.

Mohón falni kezdték egymást, csókokkal elhalmozva a másik testét, és egyre több ruhadarabtól megfosztva magukat. Nem éreztek hideget sem, nem zavarta őket, hogy a fűben hemperegnek, pont hogy ez adta az egésznek a varázsát. Odakint voltak, kettesben. Olyan régen nem szerethették már a másikat igazán, úgy, ahogy megérdemlik.
Mindketten elvesztek egymás testének a megízlelésében. Olyannyira, hogy Key majdnem megfeledkezett a tervéről. Hogy hogyan is szeretné ezt az éjszakát eltölteni.

-          Jonghyun, ma este csak az enyém leszel. Teljesen az enyém… - szinte nyögte a szavakat, miközben Key a mellbimbóival játszott.

-          Mindig a tiéd vagyok, Kibummie.

Key mosolygott. Hát persze, azt hiszi, megint ő irányíthat. Nagyon téved ez a dinó.
A díva hirtelen pózt váltott. Ezúttal Jonghyun háta került a fűre, szerelme pedig felette térdelt és kacéran vigyorgott. Csak figyelte, ahogy a szőkeség lefejti róla a boxerét, és szájával kezdi kényeztetni őt odalent.
A kezdeti halk nyögések rövid időn belül hörgésekké váltak, annyira tetszett a férfinek, amit vele művelt a másik. Key nyelve pimaszul játszott Jonghyun férfiasságán, olykor megszívta azt, és a kezével is rásegített. Azt azonban nem engedte, hogy ilyen könnyen elélvezhessen.

-          Mit művelsz, édes? – Joghyun meglepődése fokozódott, mikor Key előszedett egy kevés síkosítót a ledobott nadrágja zsebéből.

-          Szerintem te is tudod. Azt mondtad, felizgatott… hogy csinálnád – a szőkeség halkan lehelte a szavakat a fülébe.

Jonghyun fejében tudatosulni kezdett, hogy mitől volt eddig dejavu érzése. Néhány napja pont ezt olvasták Kibummal az ágyban fekve. Felizgult rá, persze, hogy felizgult. Annyiszor elképzelte az évek során, hogy milyen lenne, ha Kibum irányítana, ha beléhatolna, ha érezhetné magában a szerelmét. Az ajkába harapott, és szerelmére nézett. Ugyan, mitől fél most akkor? Bízik benne, tudja, hogy nem lesz baj, és ő is akarja.
Aztán eszébe jutott Key arca az első szeretkezésük közben, mikor először belé hatolt. Sírt, könnyezett. Hiába élvezte, fájt neki.
Neki is fájni fog?

-          Óvatos leszek, ne aggódj! – Key simítása az arcán minden kétségét elűzte. Megadóan bólintott.

Tetszett neki, ahogy a vékony ujjak a csuklója köré fonódtak, és összekulcsolták a kezeit a feje fölött. Másik kezével Key szétoszlatta a síkosítót a bejáratnál, és lassan körözni kezdett az ujjaival, hogy megpuhítsa az izmokat.

-          Lazulj el, édes! Vigyázok rád!

A kezével, ami eddig a földhöz szegezte a főénekest, most a férfiasságát ingerelte. Jonghyun élvezte. Teljesen ellazult a díva kezei között, s ezt Key is érezte, ezért kihúzta ujjait a férfiból, és férfiasságával váltotta fel őket. Az első mozdulatok nyöszörgéseket váltottak ki az énekesből, ezért csak lassan próbálkozott a behatolással. Érezte, ahogy újra megfeszülnek az izmok, majd egy idő után ellágyultak, s ekkor folytathatta tovább.

Jonghyun felemelte fejét a hűvös földről, az ég felé emelte tekintetét, és hangosakat nyögött. Rettentően élvezte, ahogy Key lassan egyre beljebb kerül benne, és ahogy férfiassága szétfeszítette őt. A nyögések egyre szaporábbak lettek, egyre erőteljesebbek, és a díva is tudta, hogy szerelme nem érez fájdalmat már, ezek az élvezet hangjai voltak. Egyik kezével még mindig a férfi péniszét kényeztette, másikkal pedig az erős csípőjét fogta körül. Felgyorsította a mozgását, egyre ütemesebben és erősebben lökte beljebb magát a szűk nyíláson. Ő is élvezte. Végre ő lehetett az irányító.
Euforikus mámorral az arcán pihentette meg végül fejét az izmos háton, miután mindketten elérték a csúcsot. Boldog volt, és ez a boldogság sugárzott Jonghyunból is, mikor megfordult, és megcsókolta szerelmét.

-          Szeretlek Key! Köszönöm… - hangja kissé elcsuklott, szemei pedig csillogtak a hold fényében.

Szorosan magához ölelte a törékeny testet, és megígérte magának, hogy sosem fogja elengedni ezt az angyalt.

-          Álmomban sem gondoltam volna, hogy valóra akarod váltani, amiket ott olvasgatsz – mosolyogtak mindketten, ahogy egymás szemébe néztek.

-          Az összest valóra akarom…

-          Akkor valóra váltjuk mindet. Holnap kezdhetünk is válogatni – a boldogság ott fénylett mindkettejük szemében.

-          Soha nem fogom elfelejteni ezt az éjszakát, Kibummie. Köszönöm – lágy csókot lehelt a hófehér arcra, és gyengéden beleharapott szerelme ajkaiba.

-          Boldog születésnapot!

Az éjszakát odakint töltötték, a folyó halk morajlására szenderültek álomba, és teljes nyugalomban aludtak egymás karjaiban. Nem kellett aggódniuk a beosztásuk, a programjaik, a rajongók miatt, csak békésen szuszogtak és őrizték a másik álmát.